Mintha ezer kést döfnének a szívembe, Téped, szaggatod lelkem ízekre. Ahol megjelensz, ott üldöz a fájdalom, Persze mit sem mutat az álarcom.   Egy lépést előre, Táncolunk vergődve. Két lépést hátra, S mindkettőnk árva.   Barátságunk méreg volt számunkra, Együtt futottunk lassan…

Osztod az észt, mintha Te tudnád,Én csak hallgatom a felesleges rinyád.Racionális gondolkodás, megoldáskeresés...Ó nem! Csak az értelmetlen kétségbeesés. Sírsz és bömbölsz, mintha ez segítene,Közben mindenkit bántasz, aki segíthetne.Tényekkel való tisztánlátás helyett,Mindenki, aki sírt,…

Talán elporlad bennemValaha is emléked?Vagy tán örökké kínzomMajd magamat tevéled? Síri csend honol,Már nem érezlek többé.A fájdalmam megroncsol,De Te nem válhatsz köddé! Mintha éreznélek még,De tudom, nem lehet.Oly sok álom felég,Mi valósággá nem lehet. Sosem foghattalak,Hasamból és szívemből…

Perzsel a vágy, hogy mondjam,De gyötör, s kínoz majd jobban,Ha egyszer ez mind kirobban,S szívem még egy utolsót dobban. Akkor majd mindent elmondok,Az asztalra szépen kipakolok,És végre Ti is láthatjátok,Szívetekbe zárhatjátok,Vagy leköphetitek!

Összegyűrt papírt visz a szél,Ki tudja meddig mendegél.Gurul Ő a hóban, sárban,Keresi helyét a világban. Ilyenkor olyan jó visszaemlékezni,Milyen volt békében simának lenni.Mert olyan is volt egy időben.Sima volt, de tiszta nem éppen. Régóta mocskolták már oldalait,Vésték rá az élet dolgait.Neki…

Száraz kezemen egy piciny seb keletkezik,Bőrig vágott körmöm áll ki belőle.A remegés ettől nem enyhül, csak tetézi,Mélyebbre döf, s egy vércsepp csurran ki belőle. Még nem mozdul, most látott először napvilágot.Körbenéz, egy ideig tetszik neki a látvány,Majd lassan megismeri az álarcos…